badarságok

Annyira jó kommentet kaptam Tem/ától (szellemes :D), hogy nem bírok nem válaszolni rá!!! Idemásolom a már többször is említett okokból (még plusz 10 perc az élettartamotokhoz :D tőlem, nektek):

"Szia! Egyet értek! Furcsának, elvarázsoltnak lenni jó dolog! Egyéniséget ad egy embernek… persze csak akkor, ha valaki nem divatból lesz furcsa. Az e-fajta emberek nagyon ki tudnak borítani. De visszatérve az igazi, hús-vér, hamisítatlan, „Alice”- féle furcsa emberekre, mindig felvidítanak. Nem egy eset igazolta már, pl. amikor valamelyik vizsgámra készültem és egy elvarázsolt ember volt a környékemen, elég volt csak ránéznem, mindjárt mosolyogtam is. Pedig magától senki nem fog mosolyogni, mert tanul a vizsgájára… na jó, ez nem teljesen igaz. Előfordult velem is, hogy tanulás, munka, vagy beszélgetés közben elkalandoztam és mikor megkérdezték min mosolygok, akkor vettem csak észre, hogy teljesen máshol járok! Valahol jobb helyen, ahol épp egy másik emberrel beszélgettem jobb, viccesebb és még nem megélt dolgokról. Ráadásul sokszor azt hiszik az emberek, akikkel beszélgetek, hogy ők maguk a jó fejek, mert mosolygok rajtuk… a hülyék! Természetesen tök jó fejek vagyunk mind. (Képzeletbeli énem és az ottani barátaim) Bár ez talán mindenkivel előfordul. Na meg persze a többi furcsaság, pl. nem szeretek csíkokra lépni meg egyebek. De sokat nem írok a furcsa dolgaimról, mert ha tényleg kielemzel… senki nem örül annak, ha kiderül, hogy esetleg nem furcsa… hanem már őrült! Bár ha tényleg őrült, akkor úgysem zavarja… :)
Viszont ha létezik reinkarnáció, gondolod működik regény-, vagy meseszereplőkkel is? De azok nem halnak meg soha. Jobb esetben legalább is! Nézd meg a Préri Farkast! Ő sem halt még meg soha! Vagy talán kitalálója halálával egyetemben Ő is megszűnik létezni? Talán igazad van!
További jó badarságoskodást! :)"

Miközben olvastam én is rájöttem, hogy kifelejtettem a csíkra-nem-lépés-dogmáját, pedig kedvesemmel ez volt az első közös dolog, amit egymásban realizáltunk :D Ja,  meg azt is kifelejtettem, hogy hülye kérdésekre hülyén válaszolok. Pl. két hete új vindózom van, és a telepítésnél megkérdezte, hogy cége, szervezete neve:________________ És mivel nekem cégem nincs, de szervezetem annál inkább, ezért beírtam, hogy TESTEM. Sajnos Kedvesem pont akkor tévedt oda, úgyhogy ő is gondolhatott csúnyákat rólam.

De visszatérve a kommentre, Alice nem csak egy mesefigura, hanem hús vér ember volt valamikor. A teljes neve Alice Liddell (a képen), és az ő szórakoztatására írta Mr. Carroll az Alice-történeteket. Erre én is tegnap jöttem rá... Mi mindenre jó a Wikipédia! :D

A Préri Farkassal pedig érzékeny pontra tapintottál, mert én azért nem szeretem nézni azokat a Looney Tunes meséket, amiben ő szerepel, mert mindig lealázza szegényt az a rohadék gyalogkakukk, akinek már a feje is annyira, de annyira idegesítő, hogy ahogy magam elé idézem, már most is majd szétverem a klaviatúrát gépelés közben. De a Préri Farkast nagyon szeretem ám, szóval elég ambivalens érzelmeket táplálok a Gy.K & P.F-mesék iránt. De szerintem az alkotó halálával nem hal meg a karakter. Alan Anderson Milne is már rég hat láb mélyen pihen, de a rohadt Micimackó, akit szintén utálok még mindig ott vidámkodik a Százholdas Pagonyban a többi csököttagyúval egyetemben.

De nem húzom fel magam a rosszfej mesefigurákon, inkább koncentrálok az olyan jófejekre, mint amilyen az én szeretett Alice-em, aki megérdemli, hogy a tiszteletére alapítsunk egy rajongó-klubot, illetve fan clubot. Belépési feltétel: elvarázsoltsági alkalmassági vizsga :D (tem/a már átjutott a rostán :D) tagdíj egyellőre nincs, majd csak akkor, ha bevezetik a tandíjat... nem ám. A klub székhelye Csodaország. Akit mindig mindenben követünk: a fehér nyuszi. Szervezünk majd barátságos krikett-meccseket, és mindennap megünnepeljük egymás nem-szülinapját egy-egy barátságos teadélután keretében. Jelentkezéseket komment formájában várom :D

Respect Alice!

Megígértem, hogy megmutatom nektek az általam kreált új hátteremet. Voilá:

Ha van reinkarnáció, asszem én Alice reinkarnációja vagyok. Már csak azért is, mert kb. ugyanolyan elvarázsolt kislányok vagyunk Alice-szel. Kedvesem már többször javasolta, hogy forduljak orvoshoz, mert annyira "furcsa" vagyok. De ha azt vesszük, hogy Alice történetét Lewis Carroll bácsi korát megelőzve 1856-ban írta, és ami ekkoriban "furcsának" számított, az az 1900-as évek legelején, a szürrealizmus és más avantgard mozgalmak idejében minennapi volt, akkor asszem mégsincs szükségem arra, hogy csúnya bácsik vizsgálgassanak.

Az én Csodaországom és Tükörországom szimplán abból áll, hogy apróbb dolgokra is nagy figyelmet fordítok.Szerintem ez teljesen természetes. Pl. az miért baj, hogy nem a szép, hanem a szimpatikus kenyeret veszem meg? Vagy a frissen kibontott gesztenyével a számat simogatom, na jó, aztán meg képzőművészeti alkotásként végzik - csak kár, hogy hamar összeszáradnak :( Vagy pl. a következő konverzáció a dupla vállgazd szeminárium szünetében hangzott el, mikor egyik csopitársam meglátta, hogy valamin bőszen dolgozok:

I: - Te mit csinálsz, rajzolsz?

Én: - Nem, pótolom a hiányzó írásjeleket a szövegben.

I: - Asszem, jobb lett volna, ha nem kérdezem meg :)

Vagy hogyha gyorsétteremben vagyok, nem tudok úgy kijönni, hogy az üdítősdoboz tetején azt a kis x-et - igen, amin bedugod a szívószálat - ne szakítsam tovább, aminek eredménye általában egy szvasztika lesz, de néha igazán jó munkát végzek, és szép, egyenes marad a keresztem. Ez csak az én rögeszmém, nincs benne semmi kóros - remélem. Szerintem mindenkinek vannak ilyen rigolyái, lehet hogy nekem kicsit több van, de ettől vagyok Alice-es :) Igazán megoszthatnátok velem a ti kis furcsaságaitkat is.

Majd jó pszichológusként, súlyosabbaknál pszichiáterként analizálom őket :D

Nem mindennapi képet kaptok tőlem. Nem mostani, ha egyszer NagyMűvész leszek, akkor úgy fogják majd jellemezni, hogy a piece of art in her early years, vagyis hogy a korai korszakom darabja. (Tudom ám, hogy nem leszek az, de ez olyan jól hangzik :D)

Talán ez az egyetlen fotómanipulációval készült képem. Ja, egyébként ez én lennék, kicsit megmangásítva (na, asszem, ilyen szó sincs ^_^), némi raszterráccsal megspékelve, ami kicsit amerikai comic-kossá teszi, de a japán hatással keveredve egészen érdekes kompozíciót alkot. Te jó ég, mennyi badarságot tudok összehordani egy 234X346-méretű jpeg-ről.  De azért tényleg elég multi-kulti kép lett, most, hogy így mondom :D

Amúgy végre van új photoshopom. CS2-es, a CS3-at valahogy nem sikerült megszereznem, de már a kettes is messzemenő frissítés az én 7.0-somhoz képest. Most épp a felfedezési stádiumban vagyok, sok eszközt próbálok ki, és eddig nagyon meg vagyok elégedve a progival. A kísérleti darab az új hátterem lett, majd egyszer azt is megmutatom. De most inkább alszom, mert az egyetemista fáradékony jószág mint olyan, és egyáltalán :D És holnap -negyed év után először- sajnos tanulnom is kéne. Szóval szervusztok-szervusztok-SZERVUSZTOK!

Nagyon rég kaptatok tőlem rajzot, képet. Ennek az volt az oka, hogy vagy nem értem rá, vagy nem volt kéznél szkenner, vagy éppen formáztam a gépem, és nem volt photoshopom. Na hát ez még mindig nincs, de a minap bukkantam rá egy biosz óra szülte mesterműre, amit egyetlen Annabellámmal követtünk el. Ezt szeretném most megosztani veletek, hogy nehogy csalódjatok bennem :D Javaslatokat várok a kiegészítésére illetve újra alkotására.

Igen, én is tudom, hogy maguk a testi rendellenességek, betegségek (illetve betegseggek) nem viccesek. Nem is ezeket figuráztuk ki, hanem magukat az elnevezéseket. A mi állítólagosan gyönyörű magyar nyelvünk ontja magából a badarságokat. Jó lenne egy etimológiai kutatást végezni a szavak eredetéről, mert nem mindent értek világosan. Pl. a rákkal, bárányhimlővel kapcsolatban. De a kanyarót is érdemes megvizsgálni. Szóval ne a betegségeken nevessetek ti sem, hanem csodálatos nyelvünkön, ami még mindig tartogat számomra felfedezetlen dolgokat.

Remélem, számotokra is.

Lassan meg kellene változtatnom a blogom címét. Pl.: Goo válaszol azokra az kérdésekre, amiket az emberek a badarságai miatt tesznek fel neki :D

A kommentek között egy újabb gyöngyszemet olvashattok, amit égivándortól kaptam. Ezt is bemásolom, mert tudom, hogy ti legalább olyan kényelmes olvasók vagytok, mint én. Ami nem baj. A 22-es csapdájában is Dunbar az egyik kedvencem, aki azért csinál unalmas dolgokat, mert azok -szerinte- meghosszabbítják az életét. Ti is inkább csak üljetek, ne kattintgassatok felesleges :D Remélem, most legalább 10 perccel hosszabbítom meg az életeteket. Szóval a komment:

Helo!
valahol megértelek. szegény gyümölcsök. de gondolkodtál már azon, hogy szegény gabona, hogy képzeljük, hogy port készítünk belőle, megfosztjuk mindenétől, és kenyeret sütünk belőle? gondoltál már arra, hogy szegény csirke, milyen finom is a levesben? arra, hogy szegény zöld növények (pl. kakukkfű, rozmaring stb...) milyen jó, hogy vannak levágva, összeőrölve, kiszárítva, mert milyen finommá teszik az ételeket? szegény tehén, kecske, hogy elvesszük a tejét?
minden él. és mi mindezt egyfajtaképp megöljük, saját kényünk, kedvünk szerint. szegény gyümölcsök, hogy aszalják őket, hogy lekvárt főznek belőlük... mindez eléggé régi hagyomány. mert akkoriban nem tudták lefagyasztani a gyümiket...

miért csak a gyümölcsök? miért nem az összes növény? nekik is ugyanúgy joguk van élni, haláluk után egyben maradni.... (zöldségek, gabonafélék, fűszernövények, dohány, gyapot, tea stb...)

vissaztérve a gyümikre, ha meghaltak (mivel meghal amikor leszeded, és már csak az új nemzedékben élhet) akkor nem mindegy, hogy mi lesz belőlük? halottak! nem az számít, hogy mit teszel velük haláluk után, hanem az, hogy milyen érzésekkel teszed mindezt. lekvárfőzéskor-evéskor adj hálát a gyömülcsfának, hogy felnevelte, a gyümölcsnek, hogy meghalt érted, és Istennek mindezért. így értelmet nyer a halála, és köszönetet. sokkal előrébb vagy, mintha lefagyasztottad volna hála nélkül. kinézetre talán egyben maradt a gyümölcs. de a valója elveszett.

Köszönöm a kommentet, örülök, hogy végre valaki bátorkodott írni nekem, nem csak a Dávid :D Sok mindennel egyetértek, sőt, szinte mindennel, kivéve azzal, hogy mindegy, mit csinálsz velük haláluk után. De most térjünk át a központi problémára.

A "badar" felfogásom kialakulásának az a forrása, hogy mindenki tömködni akar a különböző gyümikből készült készítményekkel, mert abban van a vitamin. És itt nem csak a nagyika lekvárjára gondolok, hanem a sok műanyag szarra, ami vmilyen kecsegtető néven fut jó marketinggel, pl. hogy teli van gyümivel, és kiderül, hogy valójában 16% nem sok, annyi sincs a gyümölcstartalma. Persze a kifogásaimat nem elég észérvekkel alátámasztanom, hanem mivel általában mindent ideológiai alapon magyarázok, inkább felállítom a saját filozófiámat a dologról (ugyanez a helyzet a "vallásommal" is, de erről majd máskor), így inkább legyintenek, és azt mondják, hogy hülye vagyok, és békén hagynak ("Boldogok a lelki szegények"-alapon). És sokkal kényelmesebb így hülyének lenni, mintha naponta cseszegetnének.

Látjátok, megint a kényelem. Alapvetően szörnyű fő szervezőerő a kényelem.

Egyébként ha vega lennék, akkor arra is ki tudnék találni valami hasonlóan bárdolatlan badarságot az állatvédelmen kívül.

Remélem kielégítő volt a válaszom. Ha nem, várom a további kommenteket :D

Aloha

Ti is megtalálhatjátok drága Kunember barátom előző postomhoz írt gondolatait  a kommentek között, de mivel túl hosszú, idemásolom nektek:

1. télire hogy rakod el a szegény kis gyümölcseidet?
lefagyasztod? :)

2.szegény gyümölcsök magától megrohadnak a fán, ha nem szeded össze őket. Pl. így készül a jégbor

3.Nem nagyon hallottalak egyszer sem túlságosan sírni, mikor bort, gyümölcslevet és egyéb gonoszul növényekből készült italt (sört, pálinkát is:) ) láttalak kortyolgotni :)

4. tulajdonképpen jó a növénynek ha elteszik őket, mert így télen is emlékezel rájuk, illetve eszel belőlük. Gondolj bele, ha mindet megennéd ősszel, vagy hagynád elrohadni, az jobb lenne? Míg így télen előveszed mondjuk a lekvárt és azt mondod, ez igen, jó termés volt az idén. Tudod mekkora büszkeség ez a növénynek? :) (Meg a nagyinak is aki eltette? :D )

5. pont hogy köze van Istennek is, mert megtudtuk, hogy aszalással eltehető a gyümi, így télire is gondoskodik a gyümölcsről a jóisten...

Egyelőre csak ennyiben szállnék vitába veled :) Várom válaszodat! ;)

Ezúton szeretnék válaszolni tanult kollégám aggályaival kapcsolatban:

1. Az élet természetes velejárója a halál, amit egyesek Isten ajándékának tekintenek. Másrészt a tél mindig is a halál metaforája volt az irodalomtörténet során, ergo a gyümölcsök halála a tél beálltával szükségszerű, mint olyan, és egyáltalán.

2. A gyümölcsöket igen is le kell szedni a fáról, én ennek ellenkezőjét sohasem állítottam.

3. A sör nem gyümölcsből készül, a pálinkát meg ki nem állhatom, szóval nem tudom, mikor láthattál pálinkát inni. A bor pedig a szőlőszemek "vére", amit pont, hogy hiányolok a mazsolából, mint azt az előző postomban említettem.

4. A gyümölcsök lefagyasztását javasolnám megoldásként. A hibernáció képes életben tartani az élő szervezetet, így nem csak a puszta emlékét élvezhetem télen, hanem magát a gyümölcsöt. A nagyi meg inkább kössön egy pulcsit télire, mert én viszont nem akarok lehibernálódni.

5. Ebben a kérdésben nem vagyok illetékes, majd a Jóisten eldönti, kinek van igaza.

Remélem elfogadod a válaszom, vagy inkább döntsenek a blogom olvasói kézfeltartással. De akár ők is belémköthetnek, állok elébe!

Már régóta hangoztatom a gyümölcsök jogait. Én vagyok a gyümölcsök nagykövete. És mint ilyen többek között elítélem a mazsolák gyártását. A szőlőszemeknek kövérnek, lédúsnak kellene lenniük, nem pedig ráncosnak, aszottnak. Nincs jogunk lereszelni az almákat a pitéhez, vagy lekvárt főznünk a barackból.

A gyümölcsök meggyalázásának tekintetében elég kiforrott a filozófiám, most csak néhány példával szemléltettem azokat a jogtalanságokat, amiket ezekkel az élőlényekkel kapcsolatban követnek el az emberek.

A post abból az apropóból keletkezett, hogy minap Kedvesem anyukájától szakácskönyvet kaptam a szülinapomra (ami ma van, szal hepi börzdéj tú mí), enyhe célzásként, hogy ellássam a kisfiát mindenféle földi jóval - bár a szakácstudományomat ismerve, ez elég meddő próbálkozás :D. És közösen lapozgatva belemerültünk Kedvesemmel a kaja rejtelmeibe, vagyis hogy mi kell a máglyarakáshoz. Reszelt alma és lekvár is szerepelt a hozzávalók listáján, és ebből kerekedett egy kis vitánk. Én előadtam gyümölcstudományi vallásfilozófiámat (t'om, hogy ennek nincs értelme) de Kedvesem szerint Isten azért adott nekünk főzési tudományt, hogy máglyarakást csináljunk, almát reszeljünk, lekvárt készítsünk. Szerintem ehhez nem sok köze van Istennek, Ő egy szóval sem mondta, hogy mit csináljunk a friss gyümikkel. Mindent az emberek basztak el. Erre Kedvesem azt mondta, hogy akkor ezek szerint a húst is elbasszuk a sütéssel. De persze ez nem így van, a sült husi nagyon jó, és ezt én is belátom. Én a gyümölcsök jogait védem, és a teremtést dícsérem.

Bár abban egyetértek Milan Kunderával, hogy napról napra szembesülünk a teremtés elfogadhatatlanságával (mégpedig minden székelés alkalmával), de azért mégis a gyümölcsök tekintetében Isten jól végezte dolgát. 

Hálát adok Istennek a friss, egész gyümölcsökért, és kárhoztatom az embereket a gyümölcsök feldolgozásáért.

Fruits also have rights!

Aki elvégezte az általános iskola első osztályát, az rövid fejszámolás után rögtön tudja, hogy milyen koncerten voltam tegnap (szombat) Kedvesemmel. Nanááá. 30Y.

Életben először volt szerencsém a zépéhez. Most buta vidékinek fogok tűnni, mert az is vagyok. Mikor először megláttam a fent nevezett szórakoztató- és vendéglátóipari egységet, becsapva éreztem magam. HOL ITT A ZÖLD? Én mindig úgy képzeltem el a Zöld Pardont, hogy egy ilyen nagy zöld domboldal, ami úgy van kialakítva, mint egy amfiteátrum, vagyis félkör alakú nézőtér és középen a színpad. De nem ezt kaptam, hanem egy szabadtéri hajópadlós felületet (amiben mellesleg legalább háromszor majdnem elestem, sőt egy ízben, még a bokaficam réme is fenyegetett) rajta sok ilyen kis kör alakú bárpulttal, ahol nem akarnak kiszolgálni. Viszont a sört 400 azaz négyszáz forintért árulják, így a szegény pénztelen bulizni vágyó fiatalok rákényszerülnek arra, hogy szívószállal fogyasszák el a szeszesitalt, hogy legalább kicsit megérezzék az alkohol mámorító hatását.

De a legszörnyűbb az, hogy ezt még fel sem róhatom, hiszen maga belépő rendkívül névleges összeg (100 azaz száz forint).

De a koncert naggyon jóóóó volt. Ide most beszúrhatnék egy olyan félmondatot, hogy mint mindig, de sajnos ezt sem tudom, mert 30Y koncerten is először voltam.

Velem alapvetően az a baj, hogy rendkívül sok minden érdekel, és rendkívül sok mindenért rajongok. De igazából semmiben sem vagyok rendkívül jó, semmiről sem tudok rendkívül sokat. Viszont rendkívül sokszor használom a rendkívül szót. És ez egyre jobban bosszant. Kezdem úgy érezni, hogy ha még 80 évem van hátra az életemből, akkor sem tudom teljes mértékben kielégíteni az információéhségemet. Pedig utálom azokat az embereket, akik a felületes tudásukkal okoskodnak, és sokszor azon kapom magam, hogy én is ilyen vagyok. Pl. csütörtökön mikor a Siriusban játszottunk Mr. X-et, MG(emdzsí) Mr. G volt, és rákérdeztem, hogy ő-e az a német XX. századi író, akiről kiderült, hogy a Waffen SS tagja volt. És csak Geri tudta, hogy Günter Grassra gondolok. És akkor olyan elégedettség-félét éreztem, hogy én mekkora művelt vagyok, aztán Geri kérdezte, hogy nem olvasta senki a bádogdoboz című művét, és rájöttem, hogy tökre feleslegesen verem magam arra, hogy ismerem valaki nevét, mikor azt sem tudom, hogy miket írt.

Most próbálok majd arra törekedni, hogy legalább az általam választott szakmában elég jártas legyek. Good luck l'il goo!!!

... hogy blogoltam volna. Ennek azonban egy egyszerű prózai oka van: nincs netem az albiban :( Csak a Sóházban szörföztem egy kicsit, de a sok neptunozó-kurzusfelvevő-kurzuscserélő-aggodalmaskodó-sajnálkozó diák között még bitefightolni is alig volt pofám, nemhogy a weblogommal szórakozni. Az én órarendem egyébként ugyanolyan jó/rossz (megfelelő aláhúzandó), mint a többieké, szóval azt sem szartam ám le :D

Egészen nevetséges dolog egyébként, hogy nagyjából olyan órákat vettem fel, amiket valaki jó szívvel javasolt, utána meg nagyjából ugyanezeket adtam le, mert valaki jó szívvel mást javasolt. Szóval most én sem tudom eldönteni, hogy mi a f*** van. De igazából mind1, szeptember végéig nyitva lesz a NEPTUN.

A pesti közlekedésben meg az a vicces, hogy betéve tudom a 3-as metró megállóit (mégis mit lehet csinálni utazás közben, ha nem a vonal memorizálását?), de tegnap Deák téren jöttem a felszínre (mint valami csatornapatkány), és halovány segédfogalmam sem volt, hol vagyok. Olyan ez, mintha valami szökni vágyó rab lennék, aki memorizálja a börtön alaprajzát, és mire odajut, hogy ezt alkalmaznia kéne, az első kanyarnál azt sem tudja, honnan jött.

A suli viszont kifogástalan, na jó vannak bizonyos emberek, akik szeretnek jó hosszan, oltári érdektelen dolgokról szónokolni, de ehhez ígérem hamar hozzá fogok szokni. De maga az épület tetszik, főleg, hogy teljesen szimmetrikus, ergó sosem tudod, hogy melyik felén tévedsz el :D Lesznek itt még okulásra szolgáló kalandtúráim...!

Új épület este nagyon gányadékul (bocs a szóért) van kivilágítva, de nappal éredemes rácsodálkozni, persze csak mire hármat számolok (1-2-3 HŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰ-HAAAAAAAA). Az új könyvtár is nagyon korrekt; felsőbbévesek mondták, hogy a régi nagyon szoci volt.

Csopimat változatlanul szeretem, sőt sok olyan emberrel is megbarátkoztam, akiket a táborban figyelmen kívül hagytam. Ezt pedig az délutáni/esti bulájozásoknak köszönhetem. Volt jópipás alma-jäger, Nehru-partos harcipuszi, school clubos gyomor- és hasfájás :S, grinyós borozás, siriusos tea és Mr. X á la Emdzsí & Zágon.

Évnyitó ünnepség is lezajlott pénteken, az egyetemi szenátus összeült, minden napirendi pontot sorra vett, a kórus nagyon szépen énekelt, a Rektor Úr pedig megnyitotta az évet. Most már tényleg Corvinusos diák vagyok.

Igen. Megjöttem gt-ből. Már tegnap. Csak nem volt erőm írni, mert egyrészt a tábor GECIJÓ-ra sikerült, másrészt hat egybeolvadt nap után végre újra találkozhattam az én Kedvesemmel, akivel kellően kiörömködtük magunkat egymásban (hát ennek nem sok értelme van - a szerk.). Szóval a tábor. Mielőtt elmentem, vmiféle élménybeszámoló-jellegű postot akartam írni, de most már belátom, hogy ez lehetetlen. De nem hagyom, hogy kielégületlen maradjon a kíváncsiságotok. Inkább leírom az összes szót (kifejezést), ami hirtelen eszembe jut az elmúlt varázslatos hétről. Akkor kezdeném. Attention (áttánszión, nem ötensön)!

vonat, futás, vonat, Eszter(psz4), metró, csicsizacsi, keleti, Csabi, psz1, Viki, Geri, 18000 HUF, Zsofesz, RENDES, pillangó, japán foci, Ábrahámnak 40, agyatlan angolok, vonat, Mariann, egymásról, Gerilla, egyenesből keresztbe, nyitva vagy csukva, térkép, ELTE japán szak, kártya, Beethoven, leszállás, Eger, kisvasút, Vietnám, halott bogár, reinkarnálódott nagymama, Szilvásvárad, meleg, lógnak a pálmafán a kókuszok, dreamgirls, szólókarrier, fűszálzenélés, busz tömve, véraláfutás, végre, Nagyvisnyó, fürödni, ne fürggyé le!, VI., csopifeles, műsor, hosszú, halk, alvás, felkelés, ne fürggyé le, zuhany, 40 punci, reggeli, sonkás szendvics, spájzolás, csapatinduló, csopifogi, angyalka, gyilkos, oroszlánkirály, :(, rettegés foka by day, ruhadarab felismerés, celeb kvíz, állatszex, galamb, Géniusz Gergő, fal, esés, súly, telefon, sírás, nincs albi, sírás, sírás, Mariann, zsepi, támadás GVAM ellen, csopifeles, sör, kurvák vére, full moon, angyalka ajándék, full moon, party..................., másnap, fürdés, Száz János, Edina, mesélés, hosszú, 3 óra, mappa, karrier, ebéd, sorverseny, passzivitás, pletyka, hárman, rettegés foka by night, limonádé, plusszpont, Zágon, pucéran, hideg, felesváltó, számolás, melegedés, fiúk, buzis?, Vica, pucérkodás 5-en, fiúvonat, csokipuding, segg, szexszobor, pulzus, alvás, reggel, fürcsi, felszolgálás, csopifogi, afrikai fürdés, bizalom, férfiassági próba, engem, Ákos, három férfi, szabad-e?, sportnap, élő csocsó, Mr. X, Lee tábornok, benned bízom, alkotás, kivégzés, szellemvasút, TO-s néni, matekvizsga, mozák, atomlány, gyertek partizni, István, alvás, diákszervezetek, ájszek, ézsí, having a nap, ébredés, nevek, psz4, nhim, átbaszás, csopifeles, vidámpark, beszélgetés, tibicsokitibicsokitibicsoki, party, alvás, pakolás, hol a zöld pulcsim?, hidegcsomi, indulás, busz, a babámnak kék a szeme, rézgálicot tettem bele, ollári-lárió, Szilvásvárad, hol a csomagom?, minnyá megy a kisvonat, kisvonat, WC-szag, Eger, pesti gyors, keleti, szervusztok-szervusztok-SZERVUSZTOK!, puszi-puszi.

Hát ennyi lenne összefoglalva ez a hat nap, tudom, a felét sem lehet érteni, de nekem ilyen összeolvadt massza volt az egész. Ahogy a csopiinduló szólt: Visnyón van a gólyatábor, az egész itt egy nagy mámor. Tudom, hogy rém rossz a szöveg, meg bikfarím, fűzfapoétika, de kifejező és így lehet csak énekelni Illés az utcán című számára. Meg ez nem ELTE magyar szak, hanem BCE pénzügy és számvitel szak első csoportja, vagyis:

PSZ1...PSZ1...PSZ1...PSZ1...PSZ1...PSZ1...PSZ1...PSZ1...PSZ1...PSZ1

Ma kaptam egy rózsát a Kedvesemtől. Hogy mi ebben a különös? Eddig az égvilágon semmi. Csak a mögötte megbúvó szándék. Tudom, ha rákérdeznék, tagadná.

Történt ma, hogy Kedvesemet vártam, hogy a mai napon kellően elbúcsúzzunk a gólyatábor előtt. 10-re vártam, fél tízkor hívott.

Én:- Szia! Lekésted a buszt?

Ő:- Nem, nem szálltam fel.

Én:- Mert?

Ő:- Mert már a buszmegben álltam, mikor telefonált XY, hogy ha megyek a barátnőmhöz, elhoz, mert arra van dolga.

Negyed tizenegyre meg is érkezett. Először nem vettem észre, hogy dugdos valamit. Amikor rájöttem, hogy virágot hozott, hirtelen nem tudtam, hogy kinek. Nekem? Úristen, elfeledkeztem valami hónapfordulóról? Vagy anyának? Most van a névnapja? Neeeeem....

Végül is én kaptam csakúgy-napi ajándékként. Vagy majdnem. A dolog mögött az áll (szerintem), hogy Kedvesem fél attól, nehogy a gt-ben valami "butaságot csináljak". Merthogy a pia feloldja a gátlásokat. De őt azért mégsem törölheti ki a fejemből, nem? Na mind1. Valahol kicsit bánt a bizalmatlansága, de én is ugyanezt tenném a helyében. Szóval lényegében azzal, hogy elfogadtam a rózsát, ígéretet tettem egy olyan dolog nem-elkövetésére, amit amúgy sem tettem volna meg. Amúgy ez valahol aranyos dolog is, hogy nem ront rám azzal, hogy "nehogy meg tudjam, hogy mással kamatyolsz, mert megnyúzlak!", hanem sokkal finomabban adja elő. (Főleg az ilyen kis finomságai miatt vagyok oda érte :*)

Valaki okos egyszer azt mondta, hogy csak a feltétlen szeretet lehet tökéletes, ha elkezdünk azon agyalni, hogy ki szereti jobban a másikat, akkor ott meghalt a kapcsolat. Bármilyen okos volt ez a valaki, nem értek egyet vele, feltétel nélküi szeretet/szerelem nincs. Aki ezt állítja, az hazudik. Ha mégsem, akkor meg indítson egy tanfolyamot, ahol átadhatja isteni tudását. Mindörökké. Á-nem.

Jah és ne feledjétek, hogy péntekig szünet gt miatt. Legyetek jók, és ne csináljatok butaságot! Akkor majd ti is kaptok rózsát. A bientot!

 Mára is jut egy kép. Ez azonban nem olyan, mint az előzőek, hiszen ez olyan friss, mintha most mentettem volna el másként.  Ilyen szép Barbie-mosolyt még sosem rajzoltam szerintem :D Enjoy!!

Most más. Holnapután (vasárnap) megyek gólyatáborba, vagyis Kedvesem szerint gályatáborba, mert neki annak idején szar volt. Hát én nem tudom, hogy mire számítsak, mindenesetre szomorúan konstatálom, hogy egyáltalán nincs kellemes remegés a gyomromban arra a gondolatra, hogy "huszan egy barakban"- elven eltöltsek egy kellemes hetet a Jóisten se tudja hol. Azt ugyanis voltak szívesek elhallgatni, hogy hova a fenébe megyünk. Csak reménykedni tudok, hogy a négy alternatívából (Sopron, Várhegy, Szanazug, Nagyvisnyó) valami civilizálatlan helyre visznek, amolyan survivor-félébe, ahol lehet dagonyázni.

Szörnyű, hogy az én koromban (18 és tizenegy tizenketted évesen) már rossz szemmel néznek az emberre, ha rosszalkodni szeretne. Vagy például homokozni. Alig várom, hogy nővérkém kisfia elérje azt a kort, hogy elvihessem alibinek homokozni. Jó kis körteformával sütni a sütiket anyának, apának, kicsi Ádikának. Szóval holnaptól szünetel a blogom, pedig kb. negyedik napja fut. Remélem, most nagyon szomorkodtok >:) Holnap még jelentkezek, ha lesz valami mondanivalóm ám. Oszt, ha hazagyüttem akkó maj' másélek.

Mára is kaptok egy rajzot tőlem. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Ha engem kérdeztek, szerintem az benne a jó, hogy messziről úgy néz ki, mint egy szív... na jó, naggyon messziről. Hogy mi benne a rossz? Még mindig a kivitelezés az, amivel nem lehetek elégedett. De tényleg igyekszem. Gyűlölöm a pixelhibáimat, amiket nem tudok eltüntetni :@

Ez már egy korrigált változat.  A régi sokkal sematikusabb volt, mégpedig azért, mert az egy zászló akart lenni. Ez is volt a címe, Flag of Sex.

Szexország zászlaja... Hát nem is tudom. Azt mégsem így képzelném el. Ez a babarózsaszín és -kék valahogy nem illene a képbe.

Szexország. Annak meg milyen állampolgárai lennének? Bár közvetlen környezetemben is biztosan találnék olyat, aki mintapolgár lehetne ott :D Az biztos, hogy turistaparadicsom lenne. Teli kuplerájjal meg óvszer-automatákkal, meg szifilisszel, tripperrel, flipperrel... De csak vízummal lehetne oda menni, vagy orvosi beutalóval :D Még a reptéren csináltatnának egy AIDS-tesztet minden turistával aki a szigetre tart. Mert Szexország nyílván sziget lenne, jó nagy kókuszdiókkal és banánnal.

Nézegettem pár blogot mostanában, és rájöttem, hogy rettegek a verselő fiataloktól. Aki dalszöveget ír, az más. 30Y-nék tudnak olyan dalszövegeket írni, hogy futkározik a hideg a hátamon. Nem a gyönyörűségtől, hanem valami egészen más, de mindenképpen pozitív töltéstől. Meg tényleg ismerek tehetséges dalszövegírót, aki olyasmit ír, aminek van értelme. Meg lehet jó verset is írni, és persze, nem én döntöm el, hogy mi jó, meg mi nem az. De asszem van egy kis érzékem a szép és giccs közti különbség érzékelésében.

Kedvesemnek is megtiltottam, hogy bárminemű érzelmeit rímbe szedje. És borsódzik a hátam, ha meghallom, hogy XY a nője tizen- vagy huszonvalahányadik szülinapjára versbe foglalta érzelmeit. És ez már negatív értelemben vett hidegrázás. Ez, ez, ez egyszerűen annyira szar, csöpögő, kommersz, közhelyes, gyomorforgató... nem is tudom, melyik pejoratív jelző lenne a megfelelő!!! :@

Lehet, hogy azért taszít nagyon ez a versírás, mert annyi szart olvastam már, hogy hánynom kell tőle. Én is tudok ilyet írni, hogy "Vigyél magaddal, én széttárom szárnyam, a mennyek felé repülünk, és földre hull sötét árnyam." Ja, és ezt nem idéztem senkitől, ez most belőlem jött. Így próbálom reprezentálni, hogy ez kérem szépen SZAR!!!

Főleg ezek a gothos-meghalós versek bántják a kis, szebb időket megélt agyam, amikor mindenkinek nagyon fáj minden, meg küzd állandóan. Hát nekem a "költeményeik" fájnak ugyanennyire (csak a miheztartás végett). Ha a pokolba kerülök, tuti az lesz a büntetésem, hogy ilyen remekműveket kell hallgatnom nap mint nap. Csak kár, hogy nem hiszek a Pokolban >:)

Remélem ezzel a bejegyzésemmel megváltom a világot, minden fűzfapoéta ráébred, hogy feleslegesen ontja a gagyijait, és inkább csinálnak egy sámlit. Arra legalább le lehet ülni.

Időközben nem is említettem, mekkora művész vagyok. Na jó, ez azért túlzás. Csak szimplán szeretek rajzolni. Nagyon. Május elsején meg gondoltam egy nagyot, és regiztem a deviantartra. Tudom, mostanában ez kurva nagy divat lett, de én nem az a fajta vagyok, aki mindenkinek kommentel, aztán meg várja, hogy visszakommenteljenek valami 'great job' , vagy 'nice composition'-félét. Bár nyílván jólesik, ha valaki szép szavakat intéz hozzám. Általában az általam mostohagyerekeimnek nevezett képeim ízlenek a "közönségnek", pedig én ezeket szeretem a legkevésbé. Mellékelek egyet az én mostohagyerekeim közül. Egyszerű, kézzel rajzolt kép Photoshoppal felturbózva.

Valaki kérdezte, hogy mennyi idő alatt tanultam meg használni a progit, de minél jobban beleásom magam, annál jobban látom, hogy menni mindenről halovány segédfogalmam sincs. Régebben mindig hitetlenkedve néztem mások rajzait, mikor írták, hogy photoshoppal készült, de asszem, hamarosan én is előrukkolhatok valami nagyobb szabásúval. De hogy mivel, azt nem tudom, mert mostanában kicsit megcsömörlöttem (párdon, alkotói válságban szenvedek :D). Szeretnék valami sok karakteres részletes hátterú képet csinálni, minden eddigi tudásomat felhasználni, napokon át étlen-szomjan dolgozni,... :D. Szóval, ha van valakinek valami használható ötlete, kérem szóljon. De bármi mást szívesen rajzolok, ha van valami frenetikus ötlet, szóva csak tessék szólni bátran, nem harap a néni, csak ritkán, akkor is önvédelemből. Addig is improving my coloring skills :D Jah, a kép címe meg 'what happens to your soul...?' , hogy az ánglusok, meg a többi náció képviselői is megértsék.

Kábé lövésem sincs ezekhez a html-es szarokhoz, még egy rohadt képet sem tudok berakni magamról. Ha valaki tud segíteni, az kommenteljen pls. A régi blogom nem blog.hu-s volt, hanem egy másik szolgáltató üzemeltette. Felhasználóbarát felülettel, változtatható színsémával, egyértelmű dolgokkal. De nekem az NEM volt jó, persze, hogy NEM, mert nem tetszett a címe... Hát most megkaptam. Ez meg itt olyan konzerves... minimal black, meg almost spring(?), meg az a rózsaszín álom... brrrr....

Egyik kedves barátom múltkor megkért, h csináljak neki új fejlécet a blogjához (jah, mellesleg nézzétek meg kunember blogját! Melegen ajánlom ^_^), és én eleget is tettem a kérésének, de azt sajnálom, hogy nem kérdeztem meg tőle, hogy a fenébe tette be. Most meg valahol nyaral, és nem fogom csak ezért felhívni. Szóval bennetek bízom - ha vagytok egyáltalán - , kedves olvasóim. Segítsetek goo-nak, a kis rókának!!!

THX

Ez a blog mindenről, de leginkább a semmiről szól. Nem, nem vagyok nihilista. Igazából semmilyen -ista nem vagyok, de artista szívesen lennék. Vagy trapista. Na jó, imádom az ócska szóvicceket, mint látjátok... Szóval a blog. Nem ez az első, de az előzőt sztem élő ember rajtam kívül nem látta. Vagy meguntam a blogolást, vagy nem tudom, csak egy katt(!) és töröltem, utána meg jól megbántam. Remélem, ez hosszabb életű lesz. Tolle lege! Vedd és olvasd!