badarságok

Aki elvégezte az általános iskola első osztályát, az rövid fejszámolás után rögtön tudja, hogy milyen koncerten voltam tegnap (szombat) Kedvesemmel. Nanááá. 30Y.

Életben először volt szerencsém a zépéhez. Most buta vidékinek fogok tűnni, mert az is vagyok. Mikor először megláttam a fent nevezett szórakoztató- és vendéglátóipari egységet, becsapva éreztem magam. HOL ITT A ZÖLD? Én mindig úgy képzeltem el a Zöld Pardont, hogy egy ilyen nagy zöld domboldal, ami úgy van kialakítva, mint egy amfiteátrum, vagyis félkör alakú nézőtér és középen a színpad. De nem ezt kaptam, hanem egy szabadtéri hajópadlós felületet (amiben mellesleg legalább háromszor majdnem elestem, sőt egy ízben, még a bokaficam réme is fenyegetett) rajta sok ilyen kis kör alakú bárpulttal, ahol nem akarnak kiszolgálni. Viszont a sört 400 azaz négyszáz forintért árulják, így a szegény pénztelen bulizni vágyó fiatalok rákényszerülnek arra, hogy szívószállal fogyasszák el a szeszesitalt, hogy legalább kicsit megérezzék az alkohol mámorító hatását.

De a legszörnyűbb az, hogy ezt még fel sem róhatom, hiszen maga belépő rendkívül névleges összeg (100 azaz száz forint).

De a koncert naggyon jóóóó volt. Ide most beszúrhatnék egy olyan félmondatot, hogy mint mindig, de sajnos ezt sem tudom, mert 30Y koncerten is először voltam.

Velem alapvetően az a baj, hogy rendkívül sok minden érdekel, és rendkívül sok mindenért rajongok. De igazából semmiben sem vagyok rendkívül jó, semmiről sem tudok rendkívül sokat. Viszont rendkívül sokszor használom a rendkívül szót. És ez egyre jobban bosszant. Kezdem úgy érezni, hogy ha még 80 évem van hátra az életemből, akkor sem tudom teljes mértékben kielégíteni az információéhségemet. Pedig utálom azokat az embereket, akik a felületes tudásukkal okoskodnak, és sokszor azon kapom magam, hogy én is ilyen vagyok. Pl. csütörtökön mikor a Siriusban játszottunk Mr. X-et, MG(emdzsí) Mr. G volt, és rákérdeztem, hogy ő-e az a német XX. századi író, akiről kiderült, hogy a Waffen SS tagja volt. És csak Geri tudta, hogy Günter Grassra gondolok. És akkor olyan elégedettség-félét éreztem, hogy én mekkora művelt vagyok, aztán Geri kérdezte, hogy nem olvasta senki a bádogdoboz című művét, és rájöttem, hogy tökre feleslegesen verem magam arra, hogy ismerem valaki nevét, mikor azt sem tudom, hogy miket írt.

Most próbálok majd arra törekedni, hogy legalább az általam választott szakmában elég jártas legyek. Good luck l'il goo!!!