Ram örül, Ram a farkát csóválja (mert farkas), és jaj, de jó neki, csak induljon be az a szekér, mert már toljuk-toljuk, de a kerekek még kicsit szögletesek. U.J.K.K.R! (ezt csak az illetékes értheti)... De most görnyedjünk a tervezőasztal felé, csillogjon a monitor a szemünkbe (Béla elvtársnak köszönhetően csak a szemünkbe, és nem a szemüvegünkbe), és forogjank az agytekervények.

És most eszembe jutott Draugim, akinek köszönöm, hogy van... És a jóleső érzésnek... I don't wanna wait for our lives to be over. És köszönöm nhimnek és a félórának, hogy tegnap új szót tanultam, remélem még sokszor fogom használni :D És köszönöm Kürthynek, hogy 8 pontot adott, és Gaszinak, hogy még mindig van nekem, a szüleimnek, hogy örülnek nekem, és Andrisnak, hogy messziről integet, és Nojnak hogy tartja bennem a lelkesedést, és Zsének, hogy meg tudjuk beszélni, és Ádámnak sok mindenért, de nem írom le. Meg a vizuális memóriámnak, hogy túlélte a tegnapi napot, és Arankának, mert Aranka, szeretlek; és FatBoy Slimnek, mert inspirál. Meg Supermannek, neki superperk is jár; meg a tintahalnak, hogy ma megehettem (nyugodjék békében), meg a djuicenak, hogy szórakozhatok a szavakkal, meg az Ossiannak, mert nosztalgiázni jó, meg Lindának, hogy még így is szeret, hogy csak néha simizem meg, meg Dávidnak, hogy azért összefutunk a Mikszáthon, meg a drágakövemnek, hogy csillog, és minden Farkasnak, mert... azt szerintem tudják... Asszem ennyi, ha valaki kimaradt, sikítson.

©RAM!DeSiGn