badarságok

Asszem napok óta kerülöm a blogom. Nehéz elhinni, de a kiber(vagy akiknek csípi a szemét a magyarítás - cyber) térben is vannak olyan helyek, amiket nem szívesen látogatok. Na de most felmerészkedtem, nem tudom, miért. Most olyan Tomas-hangulatom van... ezt nem tudom másképp megfogalmazni. Ja, de milyen Tomas? Hát Kunderáé... a lét elviselhetetlen könnyűsége. Hülye vizsgák rátelepednek az életemre, nem tudok a réten futni, de majd fogok :D meg felfedezni is fogok, meg picsaprogizni Draugimmal. Már kábé a következő hónapot betábláztuk :D

Asszem ez a blog egyre inkább szól magamnak és egyre kevésbé magamról. Olyan introvertált lettem, mint egy magában motyogó autista :D Kicsit szar, hogy mostanában max. sms-ben érintkezem a barátaimmal, egy-két kivételes alkalomtól eltekintve. És mindenkinek csak picsogok, hogy hiányzol, meg ilyenek... Hiányoznak a szeretetfejesek, na jó, Draugitól ma kaptam (L) Persze szebb nap jő majd, és akkor majd újra valaki menyétkéje leszek, megint idióta leszek, és ontom a badarságokat. De most ez a legkevésbé sem megy. Nem tudok úgy dobálózni a hülyeségeimmel, mint a kövekkel.

Van úgy, hogy az embernek nincs elég köve.