Most hogy egyetemista vagyok, rájöttem, hogy az egyetem valójában egy maréknyi jó ember szabadidőközpontja. Szeretem, amikor unalmasabb előadásokon összebratyizok a mellettem ülővel, és utána is megismerjük egymást a folyosón. Például ott van Matenko/Malenko, az óriási szállóigéjével: Errr... I think the father should... I don't know what he should, but he should; meg ott van a Gizda srác, akitől megkérdeztük, milyen szakos, és odakiabált a csoporttársainak: Srácok, milyen szakra is járunk? Jah, gizdálkodás és menedzsmentre, hát persze. :D. Meg Nhimka, aki betűrte a báli rucim címkéjét, mikor a negyedik pezsgő után, már kicsit kótyakosnak éreztem magam. Meg az infóelőadásos srác, akivel kínunkban már minden szaron röhögtünk. Meg egy infógyaxis srác, aki -mikor megkérdezte a szeminárium vezetőnk, hogy kinek van valami gondja- feltette a kezét, és közölte, h neki valamit kiírt a gépe... hát igen, meglepő :D Meg a mikrós csávó, aki arra a kérdésre, hogy január másodika milyen nap lesz, azt válaszolta, hogy másnap :D És azt srácot se felejtsem ki, akinek angol órákon akkorát szokott kordulni a hasa, hogy legszívesebben megtapsolnám. Meg persze a csopim, hát róluk is lehetne ódákat zengeni... főleg Draugimról, olyan szép Goofy arcot senki sem tud produkálni mint ő.

Persze, ha Draugival minket összeeresztenek, akkor ott kő kövön nem marad. Néha rájövünk, mekkora hülyék vagyunk. Például múlt szerdán. Kálvin térnél az építési területnél ki van írva, hogy "Új világot építünk!". A picsába, mi meg azt hittük, hogy csak a négyes metrót... :D

Draugi&DRaugi Co. már három hónapja zakatol...