Az elmúlt héten kétszer is támadt egy kis afférom a szekuritimenekkel. Múlt hét szombaton esett meg az első interakció köztem és a biztonsági bácsik között. Történt ugyanis, hogy otthon hagytam a laptopom akksiját, viszont sürgés neteznivalóm volt, és felkerekedtem, hogy elinduljak egy Burger Kingbe netet lejmolni, és mivel tudtam, hogy melyik BK-ban van szabad konnektor, hát egyből azt céloztam meg. Pont üres is volt a konnektor melletti az asztal, ezért leültem, és bekapcsoltam a gépem. Már jó negyedórája ülök ott, és felpillantván látom, hogy Mr. Security igazán elszánt arccal felém tart. Ajjaj - itt már gondoltam, hogy baj lesz, és az is lett.
Mr. S: - Azt legyen szíves kihúzni!
Én: - Rendben, egy pillanat, csak kikapcsolom.
Mr. S: - Megmondtam, hogy húzza ki, a főnök megtiltotta.
És ez a kedves úriember nem várta meg, míg kikapcsolom a gépem, hanem egy elegáns mozdulattal kitépte a vezetéket a falból. Ezek után nagyjából ki lettem dobva. Jó, elismerem, loptam az áramot, de ha "megtiltotta a főnök", akkor a főnöknek annyi esze lehetne, hogy vakdugóval megakadályozza, hogy a magamfajták "garázdálkodjanak". Meg aztán a Wi-fi is ingyenes, és az az árammennyiség, amennyit elhasználtam, nem Las Vegas napi fogyasztásával egyenértékű. Na mind1. Úgy is csomóan vitatkoznának most velem.
A második eset a suliban esett. Tegnap.
Épp egyik csopitársammal vártuk a sorunkat a mikro negyedévesre, és mivel az aulából eltávolították az összes asztalt és széket a jövő heti karrier-napok miatt, ezért a főbejárat előtti lépcsők egyikére ültünk le. Egyszer csak egy szekuritimen kiszól az egyik ajtóból a hátunk mögül:
Mr. S. 2.0: - Segíthetek valamiben?
MI: - Köszönjük, nem.
És folytattuk volna a beszélgetést, ha nem éreztük volna a biztonsági bácsi tekintetét a hátunkon. A 10 másodperces csendet a csopitársam törte meg:
A: - Baj, hogy itt ülünk?
Erre Mr. S. 2.0 kinyögte, hogy igen, de ha nem kérdezünk rá, akkor kábé 20 percig még néztük volna egymást :D No comment.
Hát ennyit rólam meg a kis kalandjaimról :D
Utolsó kommentek