Most pedig kedvenc színes festékemhez szólnék. Tudod, Tem/a a féltő báj, a vallomás, a törődés, meg az aggódás, soha nem felejteeeeeeeeem... Na jó, lőjj le, mielőtt énekelni kezdek. Szóval még mindig nem hiszem el, hogy te vagy az, akinek hosszú időn keresztül mindent elmondtam, és mindig te panaszkodtál, hogy nem nyílok meg teljesen még neked se... Öööö, na, most hol is az igazság? Te bújtál valaki más bundájába, mint egy sarki kurva. És hallgattál, és vártál, miközben mindennap eszedbe jutott. Azt hiszem, nem is ismered igazán az én volt Kedvesemet, ő soha sem tett volna ilyet. Nem lecseszés, csak furcsán érzem magam, hogy miközben hozzád szellemileg vonzódtam, hozzá egyre kevésbé, pedig... de ezt te is tudod. Titeket kettőtöket össze kéne gyúrni, mert most két külön testben laktok, akár tetszik, akár nem. De valahol mégis örülök, hogy az vagy, aki. Bár még hogyha néha sok idődbe telt is, hogy azzá legyél, aki. De továbbra is szívesen fogadom minden hozzászólásodat a blogomhoz, és az életemhez is.
De én már színes tintákról álmodom.
Utolsó kommentek