Nem tudom, mi van velem, de az elmúlt két napban szörnyű karácsonyi hangulat lett urrá rajtam (vásárlási lázzal egybekötve :D). Na annyira azért nem, hogy fenyőillatot hallucináljak, de reggelente mikor kinézek a borongós égre, folyton a tavalyi karácsony jut eszembe, hogy pl. akkor éppen milyen könyveket olvastam (Bulgakov: A Mester és Margarita, Hemingway: Az öreg halász és a tenger), hol állt a karácsonyfa, milyen szagok voltak meg ilyenek. Szóval az, ami számomra a karácsony esszenciáját jelenti. És ennek nyomán a régi karácsonyok is eszembe jutnak, amikor még a kis családunk együtt díszítette a fát, és vártuk a Jézuskát. Mára ez a szertartás arra degradálódott, hogy apa berakja a tartóba a fát, én meg egyedül, hangsúlyozom EGYEDÜL feldíszítem. Annyira lehangoló, hogy - az elmúlt karácsonyok emlékei alapján - látom magam előtt a gyermekkorom leépülését. Hiányzik, hogy anyáék próbálják elhitetni, hogy itt valóban a Jézuska járt - akiről egyébként szent meggyőződésem volt, hogy valójában a majki vízimalomban lakik, és ott van a játékgyára. Ez a felfogásom pedig abból fakadt, hogy a malomhoz tartozó házat magas, vastag, fehérre meszelt fal vette körül, és a falba vájt, fából készült kapun a névtáblán kívül egy pléh-krisztus volt felcsavarozva. És mivel olvasni még nem tudtam, ezért úgy gondoltam, hogy ott bizony maga a Jézuska lakik. És hát ha már ilyen hatalmas falak mögé rejtőzik a világ szeme elől, biztosan valami titkosat csinál. És én úgy gondoltam, hogy a Jézuskának csak egy titka lehet, hogy hogyan csinálja a játékokat. Láthatjátok, meddig terjedtek bibliai ismereteim... De a fantáziám annál szárnyalóbb volt :D.
Tudom, hogy már nem vagyok ovis, de számomra megszűnt a karácsony szentsége. Sajnos még rendszerváltás előtti gyermek voltam egy amúgy sem túl vallásos, és csak mérsékelten hívő családban. Bár egyik nagymamám roppant vallásos volt, és karácsonyonként mindig nálunk aludt. Tőle kaptam egy gyerekeknek készült képes Bibliát, de azt csak papíralátétnek használtam, ha rajzoltam. Aztán egy idő után inkább adott pénzt anyának, hogy vegyen valamit, aminek örülnék. Visszagondolva, ezzel biztos akaratlanul is megbántottam. De a karácsony, ha erősen megerőltetem magam, akkor sem Jézus születésének napját jelenti számomra.
Tavaly jöttem rá, hogy az idősödő emberek számára a karácsony annyit jelent, hogy még jobban érzik, mennyire egyedül vannak. A szeretet ünnepe? Na, ja. Csak azt elfelejtik az emberek, hogy a létező szeretet ünnepe, nem az elmúlt szereteté. A létező szeretet pedig a mai emberek számára nem Isten szeretét, hanem egy másik isten, a Pénz szeretetét jelenti.
Felróhatjátok, hogy októberben ilyenekről írkálok, de akkor a kertünkben lévő epreinket is marasztaljátok el, amiért most fogták magukat és úgy döntöttek, hogy ők bizony teremni fognak. Úgy látszik ez is jelentős különbség köztem, és az eprek között. Az ő szakrális ünnepük nyáron van, és még mindig annak varázsában élnek; az én szakrális(?) ünnepem télen van, és már annak varázsában élek.
Még 64 nap karácsonyig...
Utolsó kommentek