Tudjátok, arra jöttem rá, hogy úgy tudom fejleszteni az új tudományágamat (egen, egen, az u-bahnológiát), ha interdiszciplináris kutatásokat végzek (olyan szavakat tudok, hogy ihaj). Például pszichológiait. Tudjátok, ha kettes metróval megyek, mindig idegesebb vagyok, és jobban sietek mint máskor, mikor csak a hármas metróval utazom. Jó egyrészt ez azért van, mert ha a kettessel megyek, akkor rohanok, hogy elérjem vonatomat :) DE! A másik ok már rajtam kívülálló. Ez pedig nem más, mint azok a számlálók, amik azt mérik, hogy mikor ment el az előző metró. Rohadt idegesítő tud lenni, amikor nem azt látod, hogy már csak két perc és jön a Búvárvonat (nemsokára már a szakzsargont is kifejlesztem :D), hanem azt, hogy két perce ment el. Tök mindegy, hogy fél perc múlva már jön is a következő, akkor is felmegy a pumpa, és ezen még a kedélyjavító City-screen sem tud segíteni...
Most kicsit másról. Tegnap megint "megtalált" egy szekuritimen. Komolyan arra gyanakszom, hogy valaki, aki olvasta az Én meg a szekuritimenek című bejegyzésemet köpött, és most rámszállt az összes zöld öltönyös biztonsági bácsi :D. Szóval az eset... Tegnap megyek suliba elgyötörten, negatív gondolatokkal a fejemben a matek negyedéves, meg sok egyéb miatt, erre megállít az ajtóban egy szekuritimen, és nagyjából olyan te meg mi a f****t keresel itt hanghordozásban megkérdezi, hogy hová megyek, a középsulisoknak rendezett kiállításra. Mondom nem, vizsgázni. Ebbe aztán hamar bele is nyugodott, hál'Istennek. De kábé még huszan mentünk be akkor az ajtón, mégis engem kellett kiszúrnia...
Egyébként engem mindig kiszúrnak az emberek... Ha például önként jelentkezőt kérnek valahova, és senki se akar jelentkezni, akkor már tudom, hogy nekem lesz kiosztva a dolog... Állítólag ez azért van, mert próbálok úgy tenni, mintha én tökre nem lennék ott, tudjátok, a plafont nézem, meg ilyenek.
Még jó, hogy nem kezdek el fütyörészni is.
Utolsó kommentek