Ti is megtalálhatjátok drága Kunember barátom előző postomhoz írt gondolatait  a kommentek között, de mivel túl hosszú, idemásolom nektek:

1. télire hogy rakod el a szegény kis gyümölcseidet?
lefagyasztod? :)

2.szegény gyümölcsök magától megrohadnak a fán, ha nem szeded össze őket. Pl. így készül a jégbor

3.Nem nagyon hallottalak egyszer sem túlságosan sírni, mikor bort, gyümölcslevet és egyéb gonoszul növényekből készült italt (sört, pálinkát is:) ) láttalak kortyolgotni :)

4. tulajdonképpen jó a növénynek ha elteszik őket, mert így télen is emlékezel rájuk, illetve eszel belőlük. Gondolj bele, ha mindet megennéd ősszel, vagy hagynád elrohadni, az jobb lenne? Míg így télen előveszed mondjuk a lekvárt és azt mondod, ez igen, jó termés volt az idén. Tudod mekkora büszkeség ez a növénynek? :) (Meg a nagyinak is aki eltette? :D )

5. pont hogy köze van Istennek is, mert megtudtuk, hogy aszalással eltehető a gyümi, így télire is gondoskodik a gyümölcsről a jóisten...

Egyelőre csak ennyiben szállnék vitába veled :) Várom válaszodat! ;)

Ezúton szeretnék válaszolni tanult kollégám aggályaival kapcsolatban:

1. Az élet természetes velejárója a halál, amit egyesek Isten ajándékának tekintenek. Másrészt a tél mindig is a halál metaforája volt az irodalomtörténet során, ergo a gyümölcsök halála a tél beálltával szükségszerű, mint olyan, és egyáltalán.

2. A gyümölcsöket igen is le kell szedni a fáról, én ennek ellenkezőjét sohasem állítottam.

3. A sör nem gyümölcsből készül, a pálinkát meg ki nem állhatom, szóval nem tudom, mikor láthattál pálinkát inni. A bor pedig a szőlőszemek "vére", amit pont, hogy hiányolok a mazsolából, mint azt az előző postomban említettem.

4. A gyümölcsök lefagyasztását javasolnám megoldásként. A hibernáció képes életben tartani az élő szervezetet, így nem csak a puszta emlékét élvezhetem télen, hanem magát a gyümölcsöt. A nagyi meg inkább kössön egy pulcsit télire, mert én viszont nem akarok lehibernálódni.

5. Ebben a kérdésben nem vagyok illetékes, majd a Jóisten eldönti, kinek van igaza.

Remélem elfogadod a válaszom, vagy inkább döntsenek a blogom olvasói kézfeltartással. De akár ők is belémköthetnek, állok elébe!