Annyira jó kommentet kaptam Tem/ától (szellemes :D), hogy nem bírok nem válaszolni rá!!! Idemásolom a már többször is említett okokból (még plusz 10 perc az élettartamotokhoz :D tőlem, nektek):
"Szia! Egyet értek! Furcsának, elvarázsoltnak lenni jó dolog! Egyéniséget ad egy embernek… persze csak akkor, ha valaki nem divatból lesz furcsa. Az e-fajta emberek nagyon ki tudnak borítani. De visszatérve az igazi, hús-vér, hamisítatlan, „Alice”- féle furcsa emberekre, mindig felvidítanak. Nem egy eset igazolta már, pl. amikor valamelyik vizsgámra készültem és egy elvarázsolt ember volt a környékemen, elég volt csak ránéznem, mindjárt mosolyogtam is. Pedig magától senki nem fog mosolyogni, mert tanul a vizsgájára… na jó, ez nem teljesen igaz. Előfordult velem is, hogy tanulás, munka, vagy beszélgetés közben elkalandoztam és mikor megkérdezték min mosolygok, akkor vettem csak észre, hogy teljesen máshol járok! Valahol jobb helyen, ahol épp egy másik emberrel beszélgettem jobb, viccesebb és még nem megélt dolgokról. Ráadásul sokszor azt hiszik az emberek, akikkel beszélgetek, hogy ők maguk a jó fejek, mert mosolygok rajtuk… a hülyék! Természetesen tök jó fejek vagyunk mind. (Képzeletbeli énem és az ottani barátaim) Bár ez talán mindenkivel előfordul. Na meg persze a többi furcsaság, pl. nem szeretek csíkokra lépni meg egyebek. De sokat nem írok a furcsa dolgaimról, mert ha tényleg kielemzel… senki nem örül annak, ha kiderül, hogy esetleg nem furcsa… hanem már őrült! Bár ha tényleg őrült, akkor úgysem zavarja… :)
Viszont ha létezik reinkarnáció, gondolod működik regény-, vagy meseszereplőkkel is? De azok nem halnak meg soha. Jobb esetben legalább is! Nézd meg a Préri Farkast! Ő sem halt még meg soha! Vagy talán kitalálója halálával egyetemben Ő is megszűnik létezni? Talán igazad van!
További jó badarságoskodást! :)"
Miközben olvastam én is rájöttem, hogy kifelejtettem a csíkra-nem-lépés-dogmáját, pedig kedvesemmel ez volt az első közös dolog, amit egymásban realizáltunk :D Ja, meg azt is kifelejtettem, hogy hülye kérdésekre hülyén válaszolok. Pl. két hete új vindózom van, és a telepítésnél megkérdezte, hogy cége, szervezete neve:________________ És mivel nekem cégem nincs, de szervezetem annál inkább, ezért beírtam, hogy TESTEM. Sajnos Kedvesem pont akkor tévedt oda, úgyhogy ő is gondolhatott csúnyákat rólam.
De visszatérve a kommentre, Alice nem csak egy mesefigura, hanem hús vér ember volt 
valamikor. A teljes neve Alice Liddell (a képen), és az ő szórakoztatására írta Mr. Carroll az Alice-történeteket. Erre én is tegnap jöttem rá... Mi mindenre jó a Wikipédia! :D
A Préri Farkassal pedig érzékeny pontra tapintottál, mert én azért nem szeretem nézni azokat a Looney Tunes meséket, amiben ő szerepel, mert mindig lealázza szegényt az a rohadék gyalogkakukk, akinek már a feje is annyira, de annyira idegesítő, hogy ahogy magam elé idézem, már most is majd szétverem a klaviatúrát gépelés közben. De a Préri Farkast nagyon szeretem ám, szóval elég ambivalens érzelmeket táplálok a Gy.K & P.F-mesék iránt. De szerintem az alkotó halálával nem hal meg a karakter. Alan Anderson Milne is már rég hat láb mélyen pihen, de a rohadt Micimackó, akit szintén utálok még mindig ott vidámkodik a Százholdas Pagonyban a többi csököttagyúval egyetemben.
De nem húzom fel magam a rosszfej mesefigurákon, inkább koncentrálok az olyan jófejekre, mint amilyen az én szeretett Alice-em, aki megérdemli, hogy a tiszteletére alapítsunk egy rajongó-klubot, illetve fan clubot. Belépési feltétel: elvarázsoltsági alkalmassági vizsga :D (tem/a már átjutott a rostán :D) tagdíj egyellőre nincs, majd csak akkor, ha bevezetik a tandíjat... nem ám. A klub székhelye Csodaország. Akit mindig mindenben követünk: a fehér nyuszi. Szervezünk majd barátságos krikett-meccseket, és mindennap megünnepeljük egymás nem-szülinapját egy-egy barátságos teadélután keretében. Jelentkezéseket komment formájában várom :D
Respect Alice!
Utolsó kommentek