Ma kaptam egy rózsát a Kedvesemtől. Hogy mi ebben a különös? Eddig az égvilágon semmi. Csak a mögötte megbúvó szándék. Tudom, ha rákérdeznék, tagadná.

Történt ma, hogy Kedvesemet vártam, hogy a mai napon kellően elbúcsúzzunk a gólyatábor előtt. 10-re vártam, fél tízkor hívott.

Én:- Szia! Lekésted a buszt?

Ő:- Nem, nem szálltam fel.

Én:- Mert?

Ő:- Mert már a buszmegben álltam, mikor telefonált XY, hogy ha megyek a barátnőmhöz, elhoz, mert arra van dolga.

Negyed tizenegyre meg is érkezett. Először nem vettem észre, hogy dugdos valamit. Amikor rájöttem, hogy virágot hozott, hirtelen nem tudtam, hogy kinek. Nekem? Úristen, elfeledkeztem valami hónapfordulóról? Vagy anyának? Most van a névnapja? Neeeeem....

Végül is én kaptam csakúgy-napi ajándékként. Vagy majdnem. A dolog mögött az áll (szerintem), hogy Kedvesem fél attól, nehogy a gt-ben valami "butaságot csináljak". Merthogy a pia feloldja a gátlásokat. De őt azért mégsem törölheti ki a fejemből, nem? Na mind1. Valahol kicsit bánt a bizalmatlansága, de én is ugyanezt tenném a helyében. Szóval lényegében azzal, hogy elfogadtam a rózsát, ígéretet tettem egy olyan dolog nem-elkövetésére, amit amúgy sem tettem volna meg. Amúgy ez valahol aranyos dolog is, hogy nem ront rám azzal, hogy "nehogy meg tudjam, hogy mással kamatyolsz, mert megnyúzlak!", hanem sokkal finomabban adja elő. (Főleg az ilyen kis finomságai miatt vagyok oda érte :*)

Valaki okos egyszer azt mondta, hogy csak a feltétlen szeretet lehet tökéletes, ha elkezdünk azon agyalni, hogy ki szereti jobban a másikat, akkor ott meghalt a kapcsolat. Bármilyen okos volt ez a valaki, nem értek egyet vele, feltétel nélküi szeretet/szerelem nincs. Aki ezt állítja, az hazudik. Ha mégsem, akkor meg indítson egy tanfolyamot, ahol átadhatja isteni tudását. Mindörökké. Á-nem.

Jah és ne feledjétek, hogy péntekig szünet gt miatt. Legyetek jók, és ne csináljatok butaságot! Akkor majd ti is kaptok rózsát. A bientot!