Múltkor még azon sírtam, hogy nem tudom egy téma köré szervezni az életem... Na akkor kellett volna brutálisan meggyilkolni engem a hármas metró ecseri úti metrómegállójának baltás rémes véreskezű, ámde művészlelkületű - esténként egyébként nájtklubbi mixer-  gyilkosának... Mert most aztán van központi téma... Akartok játszani? Ha akartok, ha nem, ez itt az én birodalmam, itt az van, amit Én akarok. Szal játszani fogunk... wehhö... szal hat betű, igen, vehettek magánhangzót... 6000 az ára... jó, akkor legyen 3000, adok érte egy A-betűt. Tipp? Hogy-hogy még nincs...............................?

Na jó, kezdek skizo lenni picikét... Szóval semmi komoly, csak vizsgaidőszak. De nem mondom ezt olyan könnyedséggel, mint hogy "Ez nem katasztrófa, csak karácsony"... Ne várjatok tőlem mostanában sok mindent, bár az utóbbi időben sem voltam valami aktív, bevallom. Jó lenne rájönni ennek az igazi okára. Jó lenne "átharapni" a valódi problémámat, csak először arra kéne rájönni, hogy mi is lenne az...

Szal egy időre vége a gondtalan egyetemista életnek - pffffffff mintha lenne olyan :S... Pénteken rendeztünk egy bulit Vizsgamentességnek. Jól érezte magát. Mi is. Nem volt ott mindenki, akinek kellett volna, bár valaki már korábban búcsút mondott Vizsgamentességnek, talán túl hamar. Ennek ellenére rég éreztük ilyen jól magunkat, legalábbis Én, meg a többi Énem... na jó, nem, szal jól éreztük magunkat, tánciztunk Draugival, meg srácokkal az örök slágerekre (értsd: Backstreet Boys meg hasonló finomságok), megfogadtuk, hogy Camparit soha többé tisztán, és hogy növeljük a dolog szakralitását bevezettük a p-radar rítusát is bizonyos egyének feltűnésekor. Mindennek az lett az eredménye, hogy két napig nem láttam természetes fényt, és nem ebédeltem :[ (J-mosoly, szerintem Draugi érti...)

Viszlát Vizsgamentesség, hiányozni fogsz. Találkozunk februárban. Légy jó!