Komolyan mondom, hogy nővéremmel rossz hatással vagyunk a szüleinkre. Tesókám kezdte szüleink destrukcióját azzal, hogy szült egy tündérmackó kiskölyköt. Ezt csak tetézte, hogy én is leléptem itthonról, és most kettesben éldegélnek.

Ma jövök haza, és egyből azzal nyit apa, hogy megmutatja melyik üvegből nem szabad inni. Régebben ezek mindig piásüvegek voltak, de asszem abból a korból már kinőttem, hogy csak az ujjamat dughattam bele a likőrbe. Ám ezek egytől egyig zöld üvegek öreg muksókkal a címkéjükön: Ferenc József, Hunyadi János, meg még ki tudja hány halott fószer (de Napóleonnak pl. nyoma sincs). Na mármost a palack-tárlat során kiderült, hogy ezek kérem szépen gyógyvizek, és arról is ki lettem okítva, hogy melyik mire jó. "Ez az emésztésre, ez szív- és érrendszeri problémákra..." Jesszusom! Mi a **** történt itt  távollétemben?

Kedves szüleim életkora, ha összeadjuk sem éri el a százat, és mégis úgy viselkednek, mint akik már nyugdíjasok. Komolyan kezdek félni, hogy ha jövő hétvégén hazajövök, már mamának és papának szólítják egymást, a következő héten pedig anya mamuszban fog kötni az új hintaszékében, apa meg magával fog sakkozni egy parkban olyan idióta sapkával a fején. Én meg majd főzhetem nekik a tejbepapit vagy mittomén.

Jó, nyílván kicsit túllihegem a dolgot, de elég rémisztő ez így.

Mondjuk én mindig úgy képzelem el magam öregként, hogy én leszek az öreg bolond néni, akivel a gyerekeket ijesztgetik, de majd az unokáim tudni fogják, hogy mekkora nagy arc öreglány vagyok.

De ez még kicsit odébb van.