Már régóta hangoztatom a gyümölcsök jogait. Én vagyok a gyümölcsök nagykövete. És mint ilyen többek között elítélem a mazsolák gyártását. A szőlőszemeknek kövérnek, lédúsnak kellene lenniük, nem pedig ráncosnak, aszottnak. Nincs jogunk lereszelni az almákat a pitéhez, vagy lekvárt főznünk a barackból.

A gyümölcsök meggyalázásának tekintetében elég kiforrott a filozófiám, most csak néhány példával szemléltettem azokat a jogtalanságokat, amiket ezekkel az élőlényekkel kapcsolatban követnek el az emberek.

A post abból az apropóból keletkezett, hogy minap Kedvesem anyukájától szakácskönyvet kaptam a szülinapomra (ami ma van, szal hepi börzdéj tú mí), enyhe célzásként, hogy ellássam a kisfiát mindenféle földi jóval - bár a szakácstudományomat ismerve, ez elég meddő próbálkozás :D. És közösen lapozgatva belemerültünk Kedvesemmel a kaja rejtelmeibe, vagyis hogy mi kell a máglyarakáshoz. Reszelt alma és lekvár is szerepelt a hozzávalók listáján, és ebből kerekedett egy kis vitánk. Én előadtam gyümölcstudományi vallásfilozófiámat (t'om, hogy ennek nincs értelme) de Kedvesem szerint Isten azért adott nekünk főzési tudományt, hogy máglyarakást csináljunk, almát reszeljünk, lekvárt készítsünk. Szerintem ehhez nem sok köze van Istennek, Ő egy szóval sem mondta, hogy mit csináljunk a friss gyümikkel. Mindent az emberek basztak el. Erre Kedvesem azt mondta, hogy akkor ezek szerint a húst is elbasszuk a sütéssel. De persze ez nem így van, a sült husi nagyon jó, és ezt én is belátom. Én a gyümölcsök jogait védem, és a teremtést dícsérem.

Bár abban egyetértek Milan Kunderával, hogy napról napra szembesülünk a teremtés elfogadhatatlanságával (mégpedig minden székelés alkalmával), de azért mégis a gyümölcsök tekintetében Isten jól végezte dolgát. 

Hálát adok Istennek a friss, egész gyümölcsökért, és kárhoztatom az embereket a gyümölcsök feldolgozásáért.

Fruits also have rights!