Ha van reinkarnáció, asszem én Alice reinkarnációja vagyok. Már csak azért is, mert kb. ugyanolyan elvarázsolt kislányok vagyunk Alice-szel. Kedvesem már többször javasolta, hogy forduljak orvoshoz, mert annyira "furcsa" vagyok. De ha azt vesszük, hogy Alice történetét Lewis Carroll bácsi korát megelőzve 1856-ban írta, és ami ekkoriban "furcsának" számított, az az 1900-as évek legelején, a szürrealizmus és más avantgard mozgalmak idejében minennapi volt, akkor asszem mégsincs szükségem arra, hogy csúnya bácsik vizsgálgassanak.

Az én Csodaországom és Tükörországom szimplán abból áll, hogy apróbb dolgokra is nagy figyelmet fordítok.Szerintem ez teljesen természetes. Pl. az miért baj, hogy nem a szép, hanem a szimpatikus kenyeret veszem meg? Vagy a frissen kibontott gesztenyével a számat simogatom, na jó, aztán meg képzőművészeti alkotásként végzik - csak kár, hogy hamar összeszáradnak :( Vagy pl. a következő konverzáció a dupla vállgazd szeminárium szünetében hangzott el, mikor egyik csopitársam meglátta, hogy valamin bőszen dolgozok:

I: - Te mit csinálsz, rajzolsz?

Én: - Nem, pótolom a hiányzó írásjeleket a szövegben.

I: - Asszem, jobb lett volna, ha nem kérdezem meg :)

Vagy hogyha gyorsétteremben vagyok, nem tudok úgy kijönni, hogy az üdítősdoboz tetején azt a kis x-et - igen, amin bedugod a szívószálat - ne szakítsam tovább, aminek eredménye általában egy szvasztika lesz, de néha igazán jó munkát végzek, és szép, egyenes marad a keresztem. Ez csak az én rögeszmém, nincs benne semmi kóros - remélem. Szerintem mindenkinek vannak ilyen rigolyái, lehet hogy nekem kicsit több van, de ettől vagyok Alice-es :) Igazán megoszthatnátok velem a ti kis furcsaságaitkat is.

Majd jó pszichológusként, súlyosabbaknál pszichiáterként analizálom őket :D